Itt a Nőnap, és úgy gondoltam, érdekes lenne írni valami izgalmasat a blogra vele kapcsolatban. Először gondoltam összegyűjtök néhány igazán menő női designert és egy kis kedves feminizmussal meghintve zárom soraim. De aztán rájöttem, hogy ha kötésről és horgolásról van szó, nőkről beszélni nem igazán meglepő.. Miért? Miért olyan ciki a pasiknak kötni? Vannak horgoló/kötő férfiak? Képzeljétek pedig vannak, nem is kevesen...

Jó, de ez a kézimunka izé, ez ősidők óta ilyen csajos dolog, nem?

Körülbelül két évvel ezelőtt a Huffington Post egyik cikke "lerántotta a leplet a kötés igazi történelméről" (jaj, bár tudnék én is ilyen címeket írni), melyben kiderült (azok számára, akik eddig még nem sejtették volna), hogy a kötést és úgy általában textiltermékek előállítását a történelem során valójában férfiak végezték. 

A kötés eredetéről nagyon sok vélemény van fent, valőszínűleg a halászhálók készítésével lehetett összefüggésben, de a lényeg, hogy eleinte férfi mestrek privilégiuma, később pedig a céhek feladata volt előállítani a kézzel kötött ruhaneműket. (Amúgy a céhek idejében a nők általában fontak, de a kötés, a szövés a férfiak kiváltsága volt)

A 16. században viszont leáldozott a férfi kötésnek és úgy általában a kézikötésnek, mert feltalálták a kötőgépet. Az iparosodás beköszöntével a textilipar kötőgépei mellé nők kerültek. Viszont a 20. században gyakran fontos részét képezte az oktatásnak, rekreációnak, vagy a háborús propagandának. Amerikában az iskolákban gyakran a kisfiúkat is megtanították kötni és akkoriban még senki sem kezdett el hörögni azon, hogy miért nem inkább faragnak vagy csapot szerelnek.

De mielőtt minden férfi olvasónk most sírva visszahúzódna sötét rejtekhelyére és továbbra is inkognítóablakban nézegetné a horgolt amigurumi mintákat, megnyugtatlak titeket, úgy tűnik, a 21. században minden jel arra utal, hogy a kötés egyre trendibb és uniszexebb tevékenység.

Amikor Ryan bejelenti

Az internet népe nagyot ámult két éve, mikor a szívtipró hipermacsó Ryan Gosling bejelentette, a legidálisabb nap számára az lenne, ha egész nap csak pihenhetne és köthetne. Kiderült, Ryan a Plasztik szerelem film forgatása alatt tanult meg kötni és azóta is szokott néha otthon, mert megnyugtatja. Ettől aztán kicsit jobban bekerült a köztudatba, hogy jéé, a férfiaknak is van kezük és akár köthetnek is vele, ha akarnak...

Férfi kötőklubok

Gerrard Allt azelőtt elég stresszes életet élt, 20 éve dohányzott és minden energiáját a munkába fektette. Aztán egyik nap a lakótársa megtanította kötni és azt tanácsolta neki, hogy a cigiszünetek alatt inkább üljön le egy kicsit kötögetni. Gerrard kipróbálta és bejött. Sikeresen leszokott a dohányzásról, viszont egy újabb függőségre tett szert: imádott hobbija a kötés és a horgolás lett. Néhány év múlva otthagyta a munkahelyét és nyitott egy fonalboltot I knit London névvel, ahol havonta tart a mai napig férfi kötő esteket.

Wool and The Gang's Knitting Takes Balls (Men's Knit Night) from Jonathan Howells on Vimeo.

Gerrardéhoz hasonlóan Európa és Amerika különböző nagyvárosaiban vannak férfi kötőklubok, és sok különböző kezdeményezés indult annak érdekében, hogy a kötés és a horgolás a férfiak körében is elfogadottabb tevékenység legyen. Az első videóban a Wool and the gang elképesztően menő kampányát láthatjátok, a második videóban pedig New York-i férfiak számolnak be arról, hogy miért szertenek kötni.

Szóval egy szó mint száz, itt az ideje, hogy mindannyian levessük a ránk kényszerített nemi szerepeinket és azt csináljunk, amit valóban szeretnénk. Igen, kedves férfi olvasóim! (Tudom, hogy léteztek, a Google Ananlytics szerint 22%-a az olvasóinknak férfi, szóval ne, ne bujkálj! Tudom, hogy ott vagy!) Még Ti is.