Még idén nyáron volt szerencsém másfél csodás hetet Izlandon tölteni. Nagyon izgatott voltam az utazás miatt, leginkább túrázásra és a tájra készültem, arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy a gyönyörű természeti értékek mellett ennyi szép kötött dologra és ilyen sokszínű kötős kultúrára bukknanok Izlandon! Ezért aztán úgy dönöttem, ha hazaérek, mindeképp írok egy élmánybeszámoló/ismertető cikket izlandi fonalakról, mintákról és arról, milyen szerepe volt és van ma a kézzel kötésnek Izlandon.
Az első felismerés
Már induláskor is sejtettem, hogy Izlandon - lévén hideg, északi ország gondoltam -, bizonyára fogok majd egy-két érdekes kötött pulcsira, esetleg fonalboltra találni. Arra, hogy Izlandon mennyire erősen a kultúra része a kötés, akkor eszméltem rá először, amikor megérkeztünk Reykjavíkba és az első sétánk alkalmával rögtön belebotlottam ebbe a csodás létesítménybe:
Igen, jól látjátok az "Izlandi Kézzel Kötés Egyesülete" Reykajavík központjában, a híres Hallgrímskirkja evangélikus templomtól kábé 200 méterre található. Az egyesülethez egy bolt is tartozik, ahol rendkívül sok kézzel kötött holmit és izlandi fonalat lehet találni. Izlandi fonalat amúgy szinte minden szuvenír boltban lehet kapni és az ottani árakhoz képest meglehetősen jó az ára. (Átszámítva körülbelül 2300 Forint volt 50g 100%-os gyapjú fonal) A szuvenír boltokban továbbá vadul fotóztam minden pulcsit, ugyanis általában külön feltüntették, ha kézzel volt kötve (igen, amúgy az árárt is jól látod, átváltva kb. 49.000 Froint ez a pulcsi):
Történeti háttér
A kötés mestersége Izlandon nagy múltra tekint vissza. A fonal és a kötött áruk fontos részét képezték az izlandi gazdaságnak az emúlt 500 évben. A történészek szerint az 1600-as évek körül Angol és Dán telepesek hozhatták be izlandra a kötés mesterségét, nem sokkal ezután pedig európa szerte árulták holmijaikat az izlandi kötő mesterek. A legkorábbi Izlandról származó kötött ruhadarabot izlanon kívül Koppenhágában találták, az 1700-as évek elején készülhetett. Az európai céhekkel ellentétben a kötés Izlandon nem csak a férfiak munkája volt, nők és férfiak egyaránt készítettek kötött árukat.
Napjainkban a kézzel kötés még mindig rendkívül fontos része az izlandi kultúrának. Icewear nevű Izlandi ruhamárka oldala szerint az izlandiak nagy része alap szinten tud kötni, ha mást nem, lealább egy egyszerű sál megkötésére nagy részük - igen, beleértve a férfiakat is - képes. Számomra az volt igazán meglepő odakint, hogy valóban sok embert láttam járművön, várakozás közben kötni. Legkellemesebb meglepetés az volt, mikor a tengerészeti múzeum recepciósa épp egy körben kötött mintás zokni készítését hagyta abba, amint beléptem a múzeumba körülnézni.
Útközben pedig egy csomó random helyen, mindenféle kicsi kézműves boltban, vagy kis kávézókban is lehetett kötött, horgolt dolgokra bukkanni. (A fent láthtó megacuki tábla egy is egy ilyen boltot jelez) A kézzel készített termékekekhez pedig néha még képet is mellékeltek, hogy ki kötötte. Iszonyatosan cuki!
Abszolút kedvenceim Izlandon - a bárányok
Utazásunk során bejártuk Izland déli részét és bárhol jártunk - akár egy ismert vízesés tetejénél, vagy egy eldugott meleg vízű pataknál -, mindenhol bárányokkal találkoztunk! Csomószor teljesen szabadon, össze-vissza barnagoltak, gyakran az út közepén. Sok mindent elmond a bárányhelyzetről, hogy a bérelt autónk teljeskörű biztosítása mindent fedezett, kivéve, ha egy bárányt ütünk el. Azt nem állja a biztosító, mert túl gyakran megesik.
Izaldnon a zord időjárás és a különleges földrajzi adottságok miatt leginkább lovakat és bárányokat tartantak. (A tipikus izlandi ételek is általában ezen állatok húsából készül.) A legtöbb éttermben büszkén is hirdeti egy kis fém tábla: "Izlandi bárány, szabadon csatangol 874 óta". A rendkívül sok bárányból pedig egyértelműen adódik a gyapjújuk felhasználása. Viszont amint azt az alábbi cuki kiírás is bizonyítja, amit az egyik kemping recepciója falán találtam, a "bárányok nem eladók." :D
Az izlandi fonal
Az Izlandi gyapjú fonal legkarakteresebb tulajdonsága a keménysége. Rendkívül kemény, szúrós a tipikus izlandi fonal. A kézzel kötötött holmik nagy része ezért általában anyaggal bélelt, önmagában túl szúrós lenne a gyapjú. A kemény tapintása mellett viszont különösen jól szigetel és egy szintig vízálló. A leghíresebb fonal márka, amivel mindehol találkozni lehet Izlandon a Létloppi. Nagyon sok színben kapható, 100% izlandi gypjúfonal, kb. 4mm-es tűhöz. Nem is bírtam megállni és vettem én is néhány gombolyagot belőle...
Izlandi kötésminták
Próbáltam utam során különböző kötésmintákat is gyűjteni, sajnos inkább kevesebb sikerrel. Egy-két angol nyelvű könyvet találtam, de végül nem fektettem be a megvásárlásukba.. Inkább később, miután hazaértem gyűjtöttem néhány inspirációt, amit az alábbi galériában tudtok végigpörgetni:
Jó néhány fenti minta Heléne Magnusson munkája, izlandi ihletésű, csodás mintáit itt lehet megvásárolni. Az alábbi oldalon pedig nagyon sok ingyenes izglandi mintát is találhattok. Az alábbi két könyv pedig nagyon izgalmasnak tűnik, mindkettőt ott találtam, ahol a fonalakat is vettem. Az izlandi nyelvűt kétlem, hogy meg lehet szerezni, de az angol tuti elérhető Amazonon, ha valaki mélyebbre ásná magát izlandi minták terén.
Remélem tetszett az úti beszámolóm! Még az is lehet hogy, egyfajta sorozattá faragom és legközelebb egy másik nép kötött/horogolt szokásait, mintáit muatom meg nektek. Persze, az utazást lehet, hogy az esetben már kihagyom..
